holnap elkezdődik valami egészen új az életemben. aztán még ebben a hónapban elkezdődik egy másik egészen új dolog. illetve kettő. a változások kora van itt, mióta vártam már ÷)

volt nemrég egy olyan kiadása az Elle magazinnak, amiben a plus size modellekről volt szó, meg arról, hogy nagyon is lehet szép valaki attól, hogy nem XS-es, esetleg nem is L-es a mérete. a címlapon egy tényleg szép nagyméretű modell szerepelt, akivel többoldalas interjú is volt a lapban. ezzel minden OK is lenne, de az interjú mellett az oldal szélén karcsúsító krémet hirdettek, és egyáltalán, az egész lapszám tele volt fogyasztószerek és -krémek hirdetéseivel. kurvára álszent történet.

ma arról beszélgettünk valakivel, hogy az illatokra milyen sokáig lehet emlékezni. ráadásul ez az ízekkel is így van szerintem. meg persze az íz-illat keverékekkel. a mai napig ha olyat látok filmen, hogy valaki speed-et szippant fel, két másodperc múlva érezni kezdem azt a kesernyés ízt hátul a torkomnál. ja, és a múltkor meg valamilyen májast ettem uborkával, és az első falatnál kitört rajtam a nevetés, mert éppen olyan íze-illata volt, mint annak a lufinak, amit egyszer gyerekkoromban órákig (napokig?) rágcsáltam titokban.

volt egy fiú. egy ember. szinte mindig vidáman mosolygott másokra. belül biztosan nem mindig volt így, de azt nem láttuk. kedves volt, figyelmes. ügyes volt és kreatív. mindent meg akart oldani. időnként el is késett-felejtett dolgokat, annyit vállalt. de mindig megcsinálta, befejezte. becsületes is volt. és jól vezetett, nem kapkodott és nem versenyzett. egyszer mégis hibázott, senki sem tudja, miért. és most nincs többé. a tervei, álmai itt maradtak a levegőben. lyuk maradt a világ szövetén.

Makay Ida: Át nem lép

S akkor a csönd. Az Isten csöndje,
amelyen át nem lép a szó.
A csönd. A kő, a gránit csöndje,
amelyet hang föl nem szakít.
Az űrből hull rá, hull a hó.

drága Popper Péter, nyugodj békében!

Orbán Viktor első választás utáni interjújában előállt az első képzavarral egy körmondat formájában, mely arról szólt, hogy ő a magyar emberekkel együtt azon fog dolgozni, hogy visszategyük az úttestre az úttestről lecsúszott autót, hogy Magyarország ne a kertek alatt bukdácsoljon, hanem felemelt fejjel sétálhasson a főutcán ÷)
ezt követően pedig Hajdu Bulvárpecér Péter további kellemes együttlétet kívánt OVinak a feleségével.

a szavazókörben előttem álló a következőképpen könnyítette meg a névkikeresést:

-Kerepesi, mint a temető.

nem mintha nem értették volna a nevét, hanem rögtön hozzámondta, valószínűleg mindig ezt csinálja. hidegrázásos.

ma azt olvastam, hogy Lovasi András az új Koncz Zsuzsa.
erről eszembe jutott pár hasonló dolog, miszerint a pink az új fekete (ez valami filmben volt talán), a J az új :) (ez saját poén), és egy, ami nagyon béna: a Cosmopolitan címlapjára azt bírták írni egyszer, hogy a popsi az új mell. muhahaha

Samantha Jones said:
I´m going to tell you something, there´s two types of guys out there, the ones that hold your hand and the ones that fuck you.´

Well, I mean there are some of them who hold your hand to fuck you. But what about the guys who want to hold your hand when you want him to fuck you?

VH1, top10@ten, Inside of emotions, Top 1: Lamb-Gabriel.

és ha már így, akkor Lamb-Gorecki:

Lamb - Gorecki
Uploaded by Angkor. - Explore more music videos.

reggel utállak,

délben csodállak,

este kívánlak

a vers rám nem vonatkozik, ebben a formában semmiképp. mondjuk kicsit átértelmezve már talán. de nem ezért kerül ide, hanem mert akárhányszor olvasom el -az évek során mindig újra és újra belebotlom valahol-, mindig lenyűgöz.

Falcsik Mari : keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás, nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled - te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem
nem tudom: erőm szivárog belőlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból

meghalt Salinger.
amikor olvastam a Zabhegyezőt, 17 éves voltam és egy kollégiumi szobában laktam három lánnyal, de annyira gátlásos voltam és szorongó, hogy egész évben alig beszéltem velük, szerintem máig sem értik miért. elszigeteltségben Zabhegyezőt olvasni különleges élmény volt.
aztán olvastam a Franny es Zooey-t felnőtt fejjel, és a mai napig nem tudom megmondani, mit szeretek benne.
a Kilenc történetet megvettem, de régóta csak vár a polcon.
tavaly olvastam Joyce Maynard-tól az Otthon a világbant, amiben Salinger egyszerre neurotikus és idegesítő, Maynard meg szintén. az volt a benyomásom, mintha Salinger tudná magáról nagyon is, hogy milyen (és nem annyira fanatikusan biztos az igazságában), és élete nagy részében azon dolgozik, hogy a tekintélyét (vagy csak a méltóságát?) megőrizze.
illetve már csak dolgozott. mi pedig várjuk, mit engedélyezett ránk hagyni.

ja, és ma meg azt mondta a szerencsesüti: "Ki gyönyörnek él, gyönyör lesz a veszte."
ez kicsit olyan, mint amit a gyerekeknek szoktak mondani, és utálom, hogy: "hagyd abba, mert sírás lesz a vége."
nemár, a jó után nem jön mindig valami rossz, és ha eszeveszetten boldog vagy, azért nem jár büntetés. ahogy Kornis mondja:
Az élet élvezete nem kiváltság, de nem is bűn. Nem a lusták titka. Az élet szeretete nemkéjelgés, hanem bölcsesség. Derű.

a múltkor este nők lapját lapozgattam, és az egyik oldalon nagy betűkkel az akarat fogalmát ill. mibenlétét fejtegették. tényleg nem értettem, mit akar ennyire üzenni az Univerzum.
aztán ma délután olyan dolgok jöttek, szinte "gondolatrohamként", amik nagyon rövid idő alatt megértették velem:
- mi a bajom hónapok, vagy inkább évek óta (egyáltalán: van valami)
- mi az aktuális döntési helyzet
- mik a lehetőségeim
és rájöttem, hogy:
- ez a helyzet nem is olyan ijesztő
- van miből választani
- olyat akarok választani, amiről eddig nem is gondoltam volna

és hogy még fokozzam: miután elkezdtem ezt a bejegyzést, a címet és pár sort követően véget ért a youtube-on éppen hallgatott dal. beírtam a keresőbe az első zenét, ami eszembe jutott, a Faithlesst, amit évek óta nem hallottam. második találat, címe: i want more ... soha nem tudtam, hogy van ilyen számuk.

és akkor ez most megerősítés vagy gondolkozzak csak tovább?

nem tudom, miért, de úgy félórája folyton a Beatles I wanna hold your hand-je jár a fejemben, pedig még soha életemben nem gondoltam erre a dalra, csak ha hallottam (és különben is a Hey Jude az igazi).

a facebook-on meg az volt ez előbb a szerencsesütiben:

úgy látszik, a világ azzal van elfoglalva, hogy mit akarok. gyorsan kitalálok valamit, hogy azt akarom, hátha gyorsan meg is lesz.

eddig a következők történtek 2010-ben:

vettem könyveket, ami önmagában nem hír. viszont a könyvesboltba bejött éppen egy férfi, és a következő párbeszédet folytatta az eladónővel:
F: -egy olyan könyvet keresnék, aminek az a címe, hogy Nem a nő a hibás, vagy valami ilyesmi...
E: -...(gondolkodik): nem az, hogy A nőkkel csak a baj van?
F: - az lehet (a hangsúly, a leheten, bár nem szándékosan).

megnéztük a Moont, ami elég klassz volt, még úgy is, hogy nyomasztóak a fordulatok benne. ennek kapcsán megkérdeztem a pasimat, hogy ha ez komoly lenne, hogy lenne ilyen meló, egyedül dolgozni a Holdon, ő ott merne-e maradni egyedül (na jó, ezt a film elején kérdeztem). mire ő teljes nyugalommal azt válaszolta, hogy persze. aztán rájöttem, hogy ő tényleg ilyen. olyan pasim van, aki simán ellenne magában egy bolygón, és simán rá lehetne bízni a teljes karbantartást. na jó, abban nem vagyok biztos, hogy mindennap futna a futópadon rendesen.

ezen kívül kilátásba helyeztem két külföldi szakmai utat és kettő privátot, amiket neki is kellene állni szervezni. de ennél is sokkal, sokkal többet várok 2010-től.

boldog új 2010-et.

ebben az évben feljegyzem azt a sok mindent, amit szeretnék.

az év végére pedig nagyon sok dolog meg fog változni, amolyan sorsfordító év lesz ez. illetve -fordító nem, mert az irányt tartom, a nagy előrelépések éve akkor inkább.

akkor legyen így.